VÍZÖNTŐ

A szürke égen angyalok fajanszból
A szürke égen fojtott zokogás
Eszembe jut pár régi nap Mayence-ból
A Rajna mélyén sírt a villigyász

Sikátorok sötétjén néha néma
Szívében késsel hevert egy baka
És ránk tört az a szörnyű béke néha
Hiába dőlt a dombok mámora

Nyakaltam a cseresznyeszesz nedűjét
És lopva, váltott esküink szavát
Templomok paloták ó gyönyörűség
Húszéves voltam S álom a világ

Mit tudtam én még kudarcról s bukásról
Hazád ha tiltott szerelem szegény
S már csak a hamis próféták szavából
Merít vigaszt a félhalott remény

Eszembe jut most pár tétova halk dal
Eszembe jutnak a krétajelek
Rájuk sütött a falakon a hajnal
S nem tudta senki mit jelentenek

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papir a gyötrelem

A vesztesek kék tekintete félszeg
Mint ábrándjain tetten ért gyerek
Váltott az őrség dobbantak a léptek
S a rajnai csönd meg-megremegett